2002-ben nepáli barátaimmal beszélgettünk Istenről, Istenségekről, vallásról. Mosolyogva mondtam hogy én nagyon jó és személyes kapcsolatban állok Krishnával. Ő nagyon szeret engem, éppen ezért szeret megviccelni is de amíg Krishnának tökéletes a humorérzéke, az enyémnek még bőven van mit fejlődnie hogy minden esetben jót tudjak én is nevetni a viccein :)
A vita az elmék egyfajta tánca, mikor a vitatkozó felek az igazságot táncolják körül, annak valós helyzetét próbálva ily módon meghatározni.
A vita során a vitatkozó felek mindig az igazság (nevezzük mostantól inkább "valóságnak") egymással átellenben lévő oldalán foglalnak helyet és a tánc során végig próbálják ezt a szemben álló pozíciójukat megtartva érveikkel összeakaszkodva kibillenteni a másikukat a Valósághoz és egymáshoz viszonyított pozíciójukból.
A Valóság a nézőpontok különbözőségéből fakadóan mindig másnak tűnhet, hiszen a vita tárgyának minden nézőpontból újabb és újabb részlete válik láthatóvá különböző hátterek előtt a szemben álló vitapartnerek számára.
Mivel minden esetben a valóságnak csak bizonyos, az elménk általi leképezéséből kialakult képét érzékelhetjük, ezért a nézőpontok és a látásmódjaink különbözősége nem csak a pillanatnyilag elfoglalt pozícióink eltérő perspektívájából adódhat, hanem a valóság más spektrumokon történő érzékeléséből és annak elménk általi egyéni leképezésinek az eredményeiből is, amire születésünk által magunkkal hozott és a későbbiekben fejlesztett vagy éppen elhanyagolt képességeink és korlátaink is hatással vannak.
"A kalandot nem te választod, a kaland választ ki magának. A kalandra nem lehet felkészülni, az mindig csak úgy jön és vagy improvizálsz megragadva a lehetőséget vagy elillan mielőtt még esélyed lenne a mérlegelésre."
/Owanderer: Kalandorok Kézikönyve/
Már jó ideje érlelődik bennem hogy írnom kellene általánosságban a "életenergiával" (sokféleképpen nevezik, többek között chi, pránaenergia, stb) kapcsolatos gyógymódok alapjairól, mert úgy érzem sokan nem igazán értik mibenlétüket. Ebben a cikkben nem térek ki módszerekre és konkrét tanításokra, nem célom elemezni azokat. Egy rövid bevezető és némi összekötő, értelmezést segítő rész után azokra az alaptételekre és fogalmakra térek ki amiket meglátásom szerint az emberek (és itt külön említeném az önjelölt gyógyítók egy részét) sok esetben rosszul értelmeznek vagy nincsenek is tudatában.
......
Először is ha tényként elfogadjuk hogy az anyag is energia egy megnyilvánulási formája és nem próbáljuk mindenáron elkülönítve kezelni e kettőt, akkor valamelyest máris tisztult a kép és csak energiákról kell beszélnünk, azok megnyilvánulási formáiról, áramlásairól, áramlásuk során egymásra gyakorolt hatásaikról és energia csoportosulásokról, mintákról a tér szerkezetén.
Persze itt még belép képbe a lélek és az elme, ezek viszonya egymással, az anyaggal és az univerzum más energiáival de erre most inkább csak futólag térnék ki.
Az életben minden átmeneti. Semmi sem tart örökké. Ezt mindannyian jól tudjuk mégis sokszor oly nehéz elengedni egy számunkra kedves személyt, tárgyat vagy egy álmot amit régóta dédelgettünk.
Honnan lehet tudni hogy mikor kell kitartásunkat bizonyítva harcolnunk álmainkért így fizetve meg annak árát, vagy egyszerűen jobb elengednünk bármilyen fontosnak tűnik is számunkra az adott pillanatban? Elengedni és rábízni magunkat az élet vizeinek sodrára, nem bánkódva azon ami nem lehetett a miénk vagy bár látszólag birtokolhattuk is egy időre de nem tudtuk megtartani.
Egy hiba amibe hajlamosak vagyunk beleesni emberi természetünkből fakadóan, hogy kifelé tekintve, külső körülményekkel próbáljuk magyarázni problémáinkat, rossz hangulatunkat, esetleg boldogtalanságunkat. Külső behatásokban és másokban keressük boldogtalanságunk okát vagy lehetséges boldogságunk forrását, holott a boldogság vagy éppen a boldogtalanság nem más mint egy érzés, egy állapot. Egy érzés, ami a mi saját elmebeli állapotunk egyfajta kivetülése. Bennünk keletkezik tehát ennek forrását és mibenlétét is önmagunkban kell keresnünk.
Ha valaki eljut eddig a gondolatmenetig, már csak néhány lépés a következtetés hogy ezek szerint a boldogság tulajdonképpen csak elhatározás kérdése!?
Igen, ez így is van de ennek a felismerésnek a gyakorlatban történő hasznosítása ettől azért valamivel összetettebb mivel az anyagi univerzum kötőerőiben élve valamilyen szinten mindannyian az érzékeink rabjai vagyunk. Érzékeink által elménket folyamatosan ingerekkel bombázzuk amik könnyedén megtéveszthetnek bennünket hamis egó illúzióját keltve.
Egy dolog megérteni bizonyos összefüggéseket, más dolog el is fogadni azok életünkre gyakorolt hatását de a legnehezebb minden helyzetben ezen ismeretek tükrében cselekedni.
Mi az Út, miért vágyakozunk sokan hogy útra keljünk, majd megérezve ízét újra és újra megtegyük? Mik azok a hatások amik némelyünket hajtanak míg másokat, visszatartanak, eltántorítanak? Mi az amit keresünk, mi az amit útközben találunk és egyáltalán képesek vagyunk e meglátni és felismerni ha szemünk elé kerül az amiért annak idején elindultunk hiszen mikor az első óvatos lépéseket megtettük mind csak egy érzést követtünk, egy megfogalmazatlan vágyat, egy felvillanó késztetést?
Az Út során mind változunk, alakulunk, csiszolódunk. Talán egy idő után már nem is számít mi indított el minket, mivel próbáltuk Önmagunk előtt igazolni első óvatos vagy utólag visszatekintve éppen meggondolatlannak tűnő lépéseinket, hisz az egész jelentőségét veszti azon felismerés tükrében hogy már csak az Út számít amin elindultunk. Az Út amit a sors kirótt ránk, az Út amit végig kell járnunk hogy megtudjuk hová is vezet.
Nem a test vágyakozik az útra hanem a lélek. A test csak a lélek (és az elme - erről más írásomban bővebben is írok) vágyát igyekszik teljesíteni. Ebből kifolyólag az Út bár sokszor fizikális síkra is kivetül, valójában a lélek útja. A lélek útja, egy spirituális út ami által megtapasztalunk és tanulunk. Ráébredhetünk kik is vagyunk valójában, mit is keresünk, honnan jöttünk és merre tartunk...
Hajnalban felkeltem és gondoltam már nem fekszem vissza, inkább kihasználom az alkalmat és megnézem a napfelkeltét. Mivel általában este szoktam dolgozni /bár a tavasz eljövetelével a biológiai órám átállítása is már folyamatban van / ezért az utóbbi hónapokban ritkán keltem elég korán ahhoz hogy részese legyek ennek a csodálatos pillanatnak. Na meg persze télen ez sem lett volna az igazi. Miután elkészítettem a kedvenc teámat (Jasmine Dragon Pheonix Pearl) kiültem és átengedtem magam a még kissé csípős de már tagadhatatlanul tavaszi szellő borzongató simogatásának, ami a hosszúra nyúlt tél után az újjáéledő vegetáció virágainak illatával telített. Hallgattam a hajnali énekes madarak kórusát miközben feltűnt a távoli horizonton a kezdetben még halovány bíbor derengés, lassan elűzve a sötétséget. A bíbort és a kora hajnal mély liláját lassan a világosabb tónusok váltották fel, narancsba és égkékbe festve a boltozatot amit csak a néhol komótosan tovaszálló fátyolfelhők törtek meg tiszta fehérségükkel.
Eszembe jutott egy másik hely, másik idő. Néhány éve szintén éreztem a változások előtt számomra már oly ismerős késztetést. Tudtam hogy itt az idő újra. Tudtam hogy elmém utaztatásával újra kell élnem a múltam egy szakaszát, néha még mélyebbre is visszanyúlva, tiszta elmével rendszerezni és helyére tenni a megtapasztalásokat majd továbblépni "Utam" egy új szakaszába. Emlékeket és ahhoz csatolódó érzéseket hoztam fel különböző, már már elfeledettnek hitt mélységekből hogy újra éljem azokat de most már az idő tükrében az elmúlás távlatából. Tiszta elmével érzelmektől mentesen, külső és belső befolyásoltságtól egyaránt mentes valós konzekvenciákként rendszerezzem azokat...
2. oldal / 2
