Hajnalban felkeltem és gondoltam már nem fekszem vissza, inkább kihasználom az alkalmat és megnézem a napfelkeltét. Mivel általában este szoktam dolgozni /bár a tavasz eljövetelével a biológiai órám átállítása is már folyamatban van / ezért az utóbbi hónapokban ritkán keltem elég korán ahhoz hogy részese legyek ennek a csodálatos pillanatnak. Na meg persze télen ez sem lett volna az igazi. Miután elkészítettem a kedvenc teámat (Jasmine Dragon Pheonix Pearl) kiültem és átengedtem magam a még kissé csípős de már tagadhatatlanul tavaszi szellő borzongató simogatásának, ami a hosszúra nyúlt tél után az újjáéledő vegetáció virágainak illatával telített. Hallgattam a hajnali énekes madarak kórusát miközben feltűnt a távoli horizonton a kezdetben még halovány bíbor derengés, lassan elűzve a sötétséget. A bíbort és a kora hajnal mély liláját lassan a világosabb tónusok váltották fel, narancsba és égkékbe festve a boltozatot amit csak a néhol komótosan tovaszálló fátyolfelhők törtek meg tiszta fehérségükkel.
Eszembe jutott egy másik hely, másik idő. Néhány éve szintén éreztem a változások előtt számomra már oly ismerős késztetést. Tudtam hogy itt az idő újra. Tudtam hogy elmém utaztatásával újra kell élnem a múltam egy szakaszát, néha még mélyebbre is visszanyúlva, tiszta elmével rendszerezni és helyére tenni a megtapasztalásokat majd továbblépni "Utam" egy új szakaszába. Emlékeket és ahhoz csatolódó érzéseket hoztam fel különböző, már már elfeledettnek hitt mélységekből hogy újra éljem azokat de most már az idő tükrében az elmúlás távlatából. Tiszta elmével érzelmektől mentesen, külső és belső befolyásoltságtól egyaránt mentes valós konzekvenciákként rendszerezzem azokat...
Kora reggeli fotók a csodálatos Zemplén kapujából!
5. oldal / 17
