Még 17 éves koromban fogalmazódott meg bennem: "Ne mond hogy igazán ismersz valakit, amíg Önmagadnak is képes vagy meglepetést okozni!"
2002-ben nepáli barátaimmal beszélgettünk Istenről, Istenségekről, vallásról. Mosolyogva mondtam hogy én nagyon jó és személyes kapcsolatban állok Krishnával. Ő nagyon szeret engem, éppen ezért szeret megviccelni is de amíg Krishnának tökéletes a humorérzéke, az enyémnek még bőven van mit fejlődnie hogy minden esetben jót tudjak én is nevetni a viccein :)
A vita az elmék egyfajta tánca, mikor a vitatkozó felek az igazságot táncolják körül, annak valós helyzetét próbálva ily módon meghatározni.
A vita során a vitatkozó felek mindig az igazság (nevezzük mostantól inkább "valóságnak") egymással átellenben lévő oldalán foglalnak helyet és a tánc során végig próbálják ezt a szemben álló pozíciójukat megtartva érveikkel összeakaszkodva kibillenteni a másikukat a Valósághoz és egymáshoz viszonyított pozíciójukból.
A Valóság a nézőpontok különbözőségéből fakadóan mindig másnak tűnhet, hiszen a vita tárgyának minden nézőpontból újabb és újabb részlete válik láthatóvá különböző hátterek előtt a szemben álló vitapartnerek számára.
Mivel minden esetben a valóságnak csak bizonyos, az elménk általi leképezéséből kialakult képét érzékelhetjük, ezért a nézőpontok és a látásmódjaink különbözősége nem csak a pillanatnyilag elfoglalt pozícióink eltérő perspektívájából adódhat, hanem a valóság más spektrumokon történő érzékeléséből és annak elménk általi egyéni leképezésinek az eredményeiből is, amire születésünk által magunkkal hozott és a későbbiekben fejlesztett vagy éppen elhanyagolt képességeink és korlátaink is hatással vannak.
"A kalandot nem te választod, a kaland választ ki magának. A kalandra nem lehet felkészülni, az mindig csak úgy jön és vagy improvizálsz megragadva a lehetőséget vagy elillan mielőtt még esélyed lenne a mérlegelésre."
/Owanderer: Kalandorok Kézikönyve/
3. oldal / 17
